Egyetemünkön az etnográfia, etnológia, folklorisztika különböző témaköreiben a 19. század közepétől kezdve folytak rendszeres előadások. A néprajz szakos képzés 1934 óta folyamatos és szervezett, amikor Györffy Istvánt kinevezték professzornak a Néprajzi Tanszékre. Azóta a néprajz egyetemi tanárai voltak itt: Viski Károly, Ortutay Gyula, Tálasi István, Dömötör Tekla, Paládi-Kovács Attila, Voigt Vilmos, Verebélyi Kincső, illetve jelenleg Mohay Tamás. 1951 óta két tanszék, a Folklore Tanszék és a Tárgyi Néprajzi Tanszék működik; jelenleg e két tanszék, valamint a könyvtár alkotja a Néprajzi Intézetet. A néprajz szakon kiváló tanárok egymást követő generációi képezték a hallgatókat. A kiadott diplomák száma több száz, a végzettek közül csaknem százan szereztek itt doktori oklevelet (majd azt követően további akadémiai fokozatokat). Utóbbihoz tartozik, hogy az 1990-es évek közepétől mindmáig az intézet két doktori programmal kapcsolódik be a kari doktori oktatásba: az Európai Etnológia program a Történettudományi Doktori Iskola, a Magyar és Összehasonlító Folklorisztika program pedig az Irodalomtudományi Doktori Iskola szervezeti keretében működik. A programok oktatási, témavezetői feladatait túlnyomórészt az intézet főállású oktatói látják el.

A könyvtárat az Intézet alapításával egy időben hozták létre 1934-35-ben. Jelenleg az Egyetemi Könyvtár hálózatához tartozik, mint intézeti könyvtár. A könyvtár gyűjtőköre: a magyar és összehasonlító folklorisztika, tárgyi néprajz és kulturális antropológia tárgyköréhez tartozó magyar és idegen nyelvű szakirodalom, folyóirat és periodika. Az állomány nagysága mindegy 50 ezer kötet könyv és időszaki kiadvány. A könyvállomány értékes része az Ortutay Gyula (kb. 14 ezer kötet), továbbá Tálasi István, Barabás Jenő, Takács Lajos hagyatékából származó könyvanyag. A cédulakatalógus 1993-ban zárult le, mostanra az anyag nagy része (visszamenőleg is) digitális könyvtári katalógusban kereshető. A helyben olvasást a tágas, negyven férőhelyes olvasóterem biztosítja.

A néprajz, mint egyetemi szak iránt évtizedek óta folyamatos a társadalmi igény. A néprajz szakra sokan jöttek és jönnek a középiskolákból, de olyanok is, akik másutt már szereztek valamilyen szakképzettséget; és szintén számosan vannak olyanok, akik a néprajz szak elvégzését követően mennek tovább más egyetemre, szakra. Azok, akik tanári szakjukkal társították a néprajzot, iskolákban elhelyezkedve tágabb látókörű tanárok lehettek. Matematikus, nyelvész, jogász szociológus, földrajzos vagy zenei szerkesztő akkor is hasznosítja néprajzi ismereteit, ha nem közvetlenül szakmai intézményben dolgozik. A néprajz szakon végzett szakembereket évtizedek óta számos kulturális intézmény alkalmazza: múzeumok, közművelődési és oktatási intézmények, kutatóintézetek, továbbá sokan helyezkednek el a média, a turizmus, a nemzetiségi- és kisebbségpolitika, a műemlékvédelem, a kulturális- és államigazgatás, a diplomácia területein is. A kulturális érintkezések Európa- és világszerte tapasztalható kiszélesedésével, a határok átjárhatóságával megnövekszik a jelentősége azon szakemberek munkájának, akik képesek értelmiségi módon érteni a kultúrák működési mechanizmusait. A népi kultúra jelenségeinek újabban sokfelé tapasztalható reneszánsza felértékeli azok szakértelmét, akik nem csupán felületes vagy romantikus érdeklődést, hanem valódi tudást képesek mozgósítani céljaik elérése érdekében.

A néprajz szakon a hallgatók megismerkednek a magyar és európai népi kultúrával, annak főbb területeivel, műfajaival, történeti alakulásával, a folklorisztika és etnográfia (európai etnológia) alapjaival. Mivel a szaknak a középiskolai oktatásban nincs előzménye, az alapozó szakaszban alapismereti bevezetést adunk. A BA és MA szakaszban az elméleti és gyakorlati képzés egyaránt hangsúlyos: a képzés szerves részét alkotják – az előadásokon és a szemináriumi munkán túl – a néprajzi gyűjtési, valamint muzeológiai gyakorlatok, az adatkezelés, archiválás módszereinek elsajátítása, a tanulmányi szakmai kirándulások. A hallgatók betekintést kapnak az Európán kívüli népek kultúrájába is. Alkalmuk van elmélyedni a tudományos munkában, az elkészült szakdolgozatok az esetek többségében értékelhető tudományos teljesítmények vagy ezek előzményei. A néprajz szakon a viszonylag alacsony hallgatói létszám folytán régóta megszokott, hogy az oktatók személyesen ismerik hallgatóikat, valamint a hallgatók is egymást. A képzés a mesterszakos hallgatók teljesítményén és képességeik, motivációik, tehetségük megismerésén alapszik. Erre az elméleti és gyakorlati képzési formák elég alkalmat és lehetőséget biztosítanak. Egyre inkább igyekszünk orientálni a hallgatókat a témaválasztásukban, ami ahhoz is hozzájárul, hogy valódi kutatásokba kapcsolódhassanak be, és egyetemi éveik után később is megtalálják, megállják a helyüket.

A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik megszerzett néprajzi, folklorisztikai és kulturális antropológiai ismereteik birtokában képesek a saját és mások kultúrájának elemzésére és értelmezésére. Jártasak a kultúrakutatásban, és ismerik a kultúra működési törvényszerűségeit a múltban és a jelenben. Elmélyült ismeretekkel rendelkeznek a néprajz valamely szűkebb, speciális területén. Megfelelő ismeretekkel rendelkeznek tanulmányaik doktori képzés keretében történő folytatásához.

Az eddigi tapasztalatok alapján a néprajz szakos végzettség elsősorban a következő területeken alkalmazható: kutatás (tudományos kutató, kutatásszervező); oktatás (általános és középiskolai tanár, szakirányú képzést és tanfolyamokat vezető oktató); közművelődés (kulturális szervező, kulturális menedzser, közművelődési szakember); közgyűjtemények (muzeológus, archiváló, kiállítás-rendező, múzeumi közművelő); idegenforgalom (kommunikációs munkatárs, turizmus-szervező); egyéb (szakfordító, stb.). A tömegkommunikációban (sajtó, rádió, televízió, stb.), a tudományos, oktatói és művészi film-készítésben, a könyvkiadásban és az ezekhez kapcsolódó kulturális szférában rendszeres az igény néprajzi végzettségű szakemberekre, jelenleg is sok ilyen diplomát kapott dolgozik e területeken. Újabban a számítógépes szakemberek (web-mester, digitalizáló, adatbank-építő stb.) is megnőtt az igény a néprajzi diplomával rendelkezők iránt.

A jelenlegi két tanszéken eddig folyt néprajzi kutatómunka eredményeiből itt csak ízelítőt adhatunk. Az ötvenes években egy bő évtizedig itt volt a hazai néprajzi filmezés legfőbb műhelye; itt folyt Nagy-Budapest néprajzi kutatása, a munkásfolklór-kutatás, a középkori oklevelek néprajzi anyagának feltárása, Bél Mátyás műveinek fordítása és gondozása. A hatvanas években itt készült a Magyar Néprajzi Atlasz, egész iskolája alakult ki az anyagi műveltség kultúrtörténeti feltárásának, az egyéniségkutató folklorisztikának, a népi színjáték és néphit-, népszokáskutatásnak. Régi hagyománya van a nemzetiségekkel, a (népi) vallásossággal, a határokon túli magyarsággal foglalkozó kutatásoknak, és a történeti jellegű témák mellett nem hiányoznak a mai nagyvárosi társadalmakkal kapcsolatos témák sem, mint nemzeti szimbólumok, sport, stb. Sikeres OTKA és egyéb pályázatok mellett 2003-2006-ig a Folklore Tanszék kötelékében működött az MTA-ELTE Folklór Szövegelemzési Kutatócsoport. 2018-tól ugyanitt nyílt lehetőség az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport megalakítására.

Ami a saját kiadványokat illeti, egyetemi jegyzetek, tankönyvek, tanulmánykötetek, fordításgyűjtemények, forráskiadványok, szöveggyűjtemények láttak itt napvilágot. A Folklore Tanszék évtizedeken keresztül adta ki a Folcloristica és az Artes Populares c. sorozatokat, a Tárgyi Néprajzi Tanszék a Dissertationes Ethnographicae-t. Az utóbbi bő évtizedben rendszeresen önálló intézeti kötetek is megjelennek, leggyakrabban konferenciák nyomán illetve egy-egy oktató jeles évfordulója tiszteletére. A hallgatók dolgozatait a Vetésforgó és a Belépő című időszakos kiadványok közvetítik az olvasóközönség felé.

Az Intézet történetében változó intenzitással és kiterjedéssel, de mindig meghatározó volt a széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszer. Hallgatói szempontból fontos és kiemelendő, hogy az utóbbi évtizedben Erasmus kapcsolatok épültek ki Tartu, Szófia, Lyon, Bécs, Jena, Dublin egyetemeivel. Több mint egy évtizedes szakmai kapcsolatot ápolunk a freiburgi Institut für Volkskunde der Deutschen des Östlichen Europa (IVDE) munkatársaival. Még régebbi élénk és természetes kapcsolatokat tartunk fenn továbbá a kolozsvári egyetem néprajzi tanszékével, illetve a szomszéd országok más magyar intézményeivel, társaságaival is.